Az elmúlt években bármerre is tartottam előadást és bármiről is szólt az az előadás, a feltett kérdések nyomán mindig eljutottunk a társas vállalkozó témaköréig. Bátran állítom, hogy kimeríthetetlen a téma és akár napokig tartó vitákra is lehetőséget adhat.
Első lépésben talán azt érdemes tisztázni, hogy ki-kicsoda a rendszerben.
A társas vállalkozás, illetve a társas vállalkozó meghatározása
A társas vállalkozás meghatározását a a Tbj.-ben találjuk meg.
Ennek értelmében társas vállalkozásnak minősül:
- a közkereseti társaság,
- a betéti társaság,
- a korlátolt felelősségű társaság,
- a közös vállalat,
- az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,
(a fent felsorolt vállalkozások az előtársaságként történő működés időszakában is)
- a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda,
- a gépjárművezető-képző munkaközösség,
- az oktatói munkaközösség,
- az ügyvédi iroda,
- a közjegyzői iroda,
- a végrehajtói iroda,
- az egyéni cég.
Ugye, itt már az szembetűnő, hogy több gazdasági társasági forma van, de a jogszabály csak a fenti esetekben beszél társas vállalkozásról.
A fentiekből kifolyólag máris könnyebb dolgunk van abban a tekintetben, hogy ezekben a társas vállalkozásokban kik a társas vállalkozók!?
- a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony),
- a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik,
- az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja,
- az egyéni cég tagja,
- a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha ezen társas vállalkozásokban már személyesen közreműködő tagként társas vállalkozónak minősül.
A biztosítási kötelezettség meghatározása
Annak elbírálásához, hogy a társas vállalkozások tagjai után milyen mértékű terhet kell megfizetni, a legfontosabb azt tudnunk, hogy milyen jogviszonyban látnak el feladatot a társas vállalkozásban. Ez legalább olyan fontos, mint a biztosítási kötelezettség elbírálása, hiszen ennek mentén hoz döntést a bérszámfejtő az egyéb kötelezettségekkel kapcsolatosan is.
A társas vállalkozás tagja a Tbj. szerint háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:
- munkaviszony,
- megbízási jogviszony,
- tagsági jogviszony.
Amennyiben eldőlt, hogy milyen jogviszonyban működik közre személyesen, akkor főszabályként annak a jogviszonynak megfelelően kell eljárni a kötelezettségek megállapításánál. Így, ha a társas vállalkozás tagja munkaviszonyban áll a társasággal – így teljesíti a személyes közreműködését, vagy az ügyvezetést – akkor munkaviszonyban állóként kell kezelni/teljesíteni a biztosítási kötelezettségét.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne ez
Estéről-estére tanítom a témát és igen erős késztetést érzek, hogy ezt kicsit részletesebben kiszálazzam.
Ha a tag a személyes közreműködést:
- tagsági jogviszonyban látja el, akkor társas vállalkozóként válik biztosítottá
- munkaviszonyban látja el, akkor munkaviszonyban állóként válik biztosítottá
- megbízási jogviszonyban látja el, akkor megbízottként válhat biztosítottá
Az utolsó esetnél nyilván azért a feltételes mód, mert munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (pl. megbízási szerződés alapján) személyesen munkát végző akkor válik biztosítottá, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
Ha a tag az ügyvezetést:
- tagsági jogviszonyban látja el, akkor társas vállalkozóként válik biztosítottá
- munkaviszonyban látja el, akkor munkaviszonyban állóként válik biztosítottá
- megbízási jogviszonyban látja el, akkor társas vállalkozóként válik biztosítottá
Az utolsó eset általában a kezdő hallgatók tűréshatárát súrolja, de ha jól megnézzük a fentebb leírt jogszabályi rész kivonatát, akkor láthatjuk, hogy az ügyvezető esetében nem szerepel kivételként a megbízási jogviszony, így annak ellenére, hogy megbízásban látja el az ügyvezetést, társas vállalkozóként fog biztosítottá válni!
A fentiek tekintetében nem hagyhatjuk figyelmen kívűl azt a tényt, hogy ha a személyesen közreműködő, illetve az ügyvezető kiegészítő tevékenységet folytat, akkor nem terjed rá ki a biztosítási kötelezettség!
Kiegészítő tevékenységet folytató személynek minősüla Tbj. 6. § szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak vagy mezőgazdasági őstermelőnek minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.
Így ha kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül a tag, akkor személyes közreműködése, ügyvezetése okán nem válik biztosítottá, ezáltal nincs járulék és szochó kötelezettség sem!
A cikkel megpróbálok nektek egy sorozatot készíteni, ahol majd részletekben próbálom az ide tartozó egyéb finomságokat is tisztázni.
Barabás Miklós