A távolléti díjnövekmények megállapításának folyamata
Alapvetően a távolléti díj négy tényezőből áll.
• Első lépésben az esedékessége időpontjában érvényes alapbért, továbbá a kötelezően biztosítandó bérpótlék helyett fizetett átalányt.
• Második lépésben az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (az irányadó időszakra) kifizetett, jogszabályban meghatározott bérpótlékokat.
• Harmadik lépésben figyelembe kell venni az irányadó időszakra kifizetett teljesítménybért is.
E három elemet külön-külön kell kiszámítani, és ezek összege adja magát a távolléti díjat.
A teljesítménybér csak két esetben lehet része a távolléti díjnak.
• Az egyik eset, ha kizárólag teljesítménybérben kapja az alapbérét a munkavállaló. Például, ha egy 400.000 Ft havi alapbér egésze teljesítmény arányosan jár, akkor a teljes összegre csak akkor jogosult a munkavállaló, ha 100%-os teljesítményt nyújtott.
• A másik eset, ha a munkavállalót időbérrel vegyes rendszerben díjazzák, de az időbér nem éri el az alapbér összegét. Például, 400.000 Ft alapbérből 150.000 Ft a havi fix juttatás, 250.000 Ft pedig a teljesítmény arányában jár.
Egyéb esetben a teljesítménybért a munkáltató nem köteles beszámítani a távolléti díjba. Ennek okán nem része a teljesítménybér a távolléti díjnak, ha az alapbér egésze időbér, és ezen felül kap valamilyen teljesítményhez kötött díjazást a munkavállaló. Ezt azért kell kiemelni, mert ezt a díjazási formát használják leginkább a foglalkoztatók.
Ha a havi alapbérén túl egy üzletkötő munkavállaló az általa kötött szerződések értékének 10%-ára is jogosult, akkor az így kapott jutalék a kizárólag időbérben megállapított alapbéren felül jár, ezért a távolléti díj számításánál nem kell figyelembe venni. Ez ott okozhat bérfeszültséget, ahol jövedelmük nagyobb részt éppen a havi fix alapbérükön felüli, a teljesítményük alapján járó jutalékból származik. Esetükben a távolléti díj az átlagos keresetnél jóval kevesebb is lehet.
Amennyiben a fentiek szerint a teljesítménybért kell figyelembe venni a távolléti díj részeként, akkor tiszta teljesítménybérezés esetén a távolléti díjnak nincs alapbér-része, ezért nem kell duplikáltan figyelembe venni ugyanazt a bérelemet, egyszer alapbérként, egyszer teljesítménybérként.
Az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított munkabér esetén pedig az alapbér-részben csak az időbérként megállapított részt kell figyelembe venni. Az előző példa szerint: 150.000 Ft kerül az alapbér-részbe, az azon felüli juttatást (100%-os teljesítmény esetén 250.000 Ft-ot) pedig teljesítménybérként vesszük figyelembe.
A teljesítménybért – a kifizetés időpontjától függetlenül – az irányadó időszakra jutó arányos részben kell beszámítani. Például, az utolsó hónapra járó teljesítménybért akkor is figyelembe kell venni, ha annak tényleges kifizetésére csak a távolléti díjra jogosító távollét után kerül sor.
Ettől függetlenül, hiába történt az irányadó időszakban egy magas összegű kifizetés, ha arra az irányadó időszakot megelőzően szerzett jogosultságot a munkavállaló. Hat hónapnál rövidebb munkaviszony esetén az irányadó időszak a teljes naptári hónapok vagy hónap lesz, teljes naptári hónap hiányában pedig irányadó időszak nincs, ilyenkor távolléti díjként az alapbért vagy a havi átalányt kell figyelembe venni.
A távolléti díj számításának törvényi szabályaitól kollektív szerződés szabadon eltérhet, akár a munkavállaló hátrányára is. Ezért nincs akadálya, hogy a teljesítménybér figyelembevétele kapcsán a szakszervezet és a munkáltató más szabályokban állapodjon meg. A munkavállalóra kedvezőbb eltérésben a munkáltató a munkavállalóval egyénileg is megállapodhat, illetve erre egyoldalúan is kötelezettséget vállalhat.
Az irányadó időszak megállapítása
Első lépésben azt az irányadó időszakot kell meghatározni, amelyben meg kell állapítani a növelő tényezőket, illetve a pótlékkal érintett óraszámokat. A jogszabály úgy határozza ezt meg, hogy az esedékességet megelőző 6 hónapot kell vizsgálni. Amennyiben a munkavállaló nincs 6 hónapja a munkáltató alkalmazásában, akkor a figyelembe vehető hónapokat kell alapul venni. 6 hónapnál rövidebb munkaviszony esetén, a távolléti díj számításakor irányadó időszakként a naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni.
Például egy 2025. 08. 12-én kezdődő szabadság esetén az irányadó időszak 2025. 02. 01-től 2025. 07. 31-ig tart.
Teljes naptári hónap hiányában az alapbért, illetve a havi átalányt kell figyelembe venni.
Az irányadó időszak megállapítása után nézzük meg, hogy milyen módszereket kell alkalmazni a pótlékok növekményként való figyelembevételéhez.
A pótlékkal érintett óraszámok értékelése
• Ha az irányadó időszak munkaidő-beosztás szerinti munkaórái számának a 30%-át eléri a ténylegesen 30%-os műszakpótlékra és 15%-os éjszakai bérpótlékra jogosító órák száma, akkor az irányadó időszakban megszerzett pótlékokat növekményként kell figyelembe venni olyan módon, hogy a megszerzett pótlékok összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztás szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Ezzel a módszerrel kapjuk meg az egy órára járó díjnövekményt.
• Ha az irányadó időszak vasárnapjainak az egyharmadában munkát végzett a munkavállaló, és eközben vasárnapi pótlékra is jogosult volt, akkor az irányadó időszakban megszerzett vasárnapi pótlék együttes összegét távolléti díjnövekményként kell figyelembe venni úgy, hogy e pótlék összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztás szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg az egy órára járó növekményt a vasárnapi pótlék kapcsán.
• Ha az irányadó időszakban az elrendelt készenléti és ügyeleti órák száma az irányadó időszak átlagában eléri a havi 96 órát, akkor az irányadó időszakban megszerzett készenléti és ügyeleti pótlék összege távolléti díjnövekményként fog megjelenni úgy, hogy a pótlékok együttes összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg a készenlét és az ügyelet okán az egy órára járó növekményt.
Itt fontos megjegyezni azt is, hogy a jogszabály kiemeli az elrendelt óraszámot, tehát, ha az ügyelet, vagy a készenlét alatt munkára vettük igénybe a munkavállalót, akkor az nem befolyásolja a ténylegesen elrendelt óraszámot, így a jogosultság megállapításánál az elrendelt órák számát kell figyelembe venni.
A távolléti díj kiszámításakor, ha az irányadó időszakban munkabér-kifizetés nem történt, az alapbért kell figyelembe venni. Nemcsak itt, de már a pótlékokra való jogosultságnál a kezünkben kell legyen a munkaidő-beosztás, hiszen ez a bérszámfejtés szerves része lett. Figyelni és göngyölni kell a beosztás szerinti órákat, illetve figyelni kell a munkaidő-nyilvántartásban a tényleges óraszámokat amiatt, hogy korrekt adatokat tudjunk a bérszámfejtő programba rögzíteni.
Növekmények 30%-os műszakpótlék és 15%-os bérpótlék esetén
Abban az esetben, ha az irányadó időszak munkaidő-beosztás szerinti munkaórái számának a 30%-át eléri a ténylegesen 30%-os műszakpótlékra és 15%-os éjszakai bérpótlékra jogosító órák száma, akkor az irányadó időszakban megszerzett pótlékokat növekményként kell figyelembe venni olyan módon, hogy a megszerzett pótlékok összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg az egy órára járó díjnövekményt.
Az irányadó időszak megállapítása után az irányadó időszak munkaidő-beosztását kell meghatározni az érintett időszakra vonatkozóan.
Tegyük fel, hogy ez esetünkben 6 hónap:
• A munkavállaló 08.12-től 08.14-ig szabadságon van. A munkavállaló napi munkaideje 8 óra.
• Az irányadó időszak: 02. 01-től 07.31-ig tart.
• A munkaidő-beosztás szerinti munkaidő: 1 010 óra.
• A munkaidő-beosztás szerinti munkaidőben ténylegesen teljesített órák száma: 1 010 óra.
• A ténylegesen műszakpótlékra jogosító órák száma: 405 óra (ez az óraszám tartalmazhatja a 15%-os bérpótlékot és a 30%-os műszakpótlékos órákat is).
• A pótlékok együttes összege: 105 000 Ft.
Számítás
A növekményre való jogosultság meghatározása: 1 010 x 30% = 303 óra < 405 pótlékos óra
Tehát, ha az irányadó időszak munkaidő-beosztás szerinti munkaórák számának 30%-át eléri a ténylegesen műszakpótlékra, vagy bérpótlékra jogosító órák számát, akkor a megszerzett bérpótlék összegét növekményként vehetjük figyelembe.
A munkavállaló 5 nap szabadságára kell a növekményt megállapítani és a növekmény órában van meghatározva:
Az egy órára járó növekmény: 105 000 Ft/1010 óra = 103,96 Ft
Összesen tehát: 103,96 x 3 nap x 8 óra = 2 495,04 Ft növekményt kell megfizetnie a munkáltatónak.
Növekmény a vasárnapi pótlék miatt
Ha az irányadó időszak vasárnapjainak az egyharmadában munkát végzett a munkavállaló, és eközben vasárnapi pótlékra is jogosult volt, akkor az irányadó időszakban megszerzett vasárnapi pótlék együttes összegét távolléti díjnövekményként kell figyelembe venni úgy, hogy e pótlék összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg az egy órára járó növekményt a vasárnapi pótlék kapcsán.
A fenti munkavállaló adatait használva megállapítjuk a jogosultságot:
Tegyük fel, hogy az irányadó időszakban összesen 24 vasárnap volt. A 24 vasárnapból 9 vasárnapon kellett munkát végeznie és a jogszabály értelmében vasárnapi pótlékra is jogosult volt. Így a növekmény megállapításához szükséges követelményeknek megfelel a munkavállaló. A megszerzett vasárnapi pótlék összege: 75 000 Ft. A számítást az előző példa nyomán folytatjuk.
Számítás
Az egy órára járó növekmény összege a vasárnapok miatt:
75 000/1 010 óra = 74,26 Ft
Mivel a munkavállaló 5 nap szabadságára kell a növekményt megállapítani és a növekmény órában van meghatározva:
Összesen 74,26 Ft x 5 nap x 8 óra = 2970 Ft szabadságra járó növekményt kell megfizetnie a munkáltatónak.
Növekmény a készenlét és az ügyelet miatt
Amennyiben az irányadó időszakban az elrendelt készenléti és ügyeleti órák száma az irányadó időszak átlagában eléri a havi 96 órát, akkor az irányadó időszakban megszerzett készenléti és ügyeleti pótlék összege távolléti díjnövekményként fog megjelenni úgy, hogy a pótlékok együttes összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg a készenlét és az ügyelet miatt járó egy órára járó növekményt.
Az irányadó időszakban – az előző példa adatait használva a munkavállaló 640 órában állt a munkáltató rendelkezésére összesen, amely óraszám tartalmazza a készenléti és ügyeleti óraszámokat is. A megszerzett készenlét és/vagy ügyeleti pótlék összesen 85 000 Ft
640 óra / az irányadó időszak hónapjainak (esetünkben 6 hónap) száma = 106,67 óra, ami elérte az irányadó időszak átlagában a 96 órát.
A jogosultság megállapítása
Az előző példa adatait tovább használva: az irányadó időszak átlagában elérte a készenléti és ügyeleti óraszám a 96 órát, így a megszerzett készenléti és ügyeleti pótlékot növekményként kell figyelembe venni.
A megszerzett pótlékok összege: 85 000 Ft
Számítás
Az egy órára járó növekmény összege a készenléti és az ügyeleti órák miatt:
85 000 Ft / 1 010 óra = 84,16 Ft
Mivel a munkavállaló 5 nap szabadságára kell a növekményt megállapítani és a növekmény órában van meghatározva, a munkáltatónak:
84,16 Ft. x 5 nap x 8 óra = 3 366 Ft növekményt kell megfizetnie a szabadságra.
Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy mind a három növekménnyel számolnunk kell, így három tétel is növelheti a távolléti díjat.
A 30%-os műszakpótlék és a 15%-os éjszakai bérpótlék göngyölése
Tegyük fel, hogy munkavállaló 2024. január 1-én lépett be a munkáltatóhoz. Az irányadó időszak ezért az ő esetében 2024. január elsejével kezdődik meg. Már a belépés hónapjában is előfordulhat, hogy távolléti díjra lesz jogosult a dolgozó, de ebben az esetben nem tudunk növelő tényezővel számolni, hiszen nincs még egy irányadó hónapunk. Abban az esetben azonban, ha februárban válik jogosulttá távolléti díjra, akkor már számolni kell a növekménnyel, mert a január hónapot irányadó időszakként kell számításba venni.
Göngyölés
A munkavállaló február 12-13-ig betegszabadságon van (a munkaidő-beosztása alapján dolgoznia kellett volna – ez a márciusi távollét esetében válik érdekessé).
Az irányadó időszak a januári hónap:
|
Irányadó időszak |
Munkaidő-beosztás szerinti munkaórák száma |
A munkaidő-beosztás szerinti munkaórák számának 30%-a |
Ténylegesen ledolgozott 30% és 15%-os pótlékos órák száma |
A ténylegesen teljesített munkaórák száma |
A pótlékok összege |
|
01. hó |
168 |
50,4 |
80 |
168 |
57000 |
A fentiekből következően az egy órára járó növekmény összege a következőképpen alakul:
57000/168 = 339,29 Ft
Az óraszámok megállapításához ismernünk kell a munkavállaló januári munkaidő-beosztását és a januári munkaidő-nyilvántartását is. (A jogalkotó 2013. január elsején hatályba lépett, eredendően egyszerűsítést célzó jogszabály-módosítása igazából nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen már a 30%-os pótlék jogosultságának megállapításánál is használnunk kell a munkaidő-beosztást is. A bérszámfejtő adminisztrációs feladatai megduplázódtak tehát ebben az esetben.)
Abban az esetben, ha márciusban is távolléti díjra jogosult a munkavállaló, akkor már két hónapot kell figyelnünk irányadó időszakként az alábbiak szerint:
|
Irányadó időszak |
Munkaidő-beosztás szerinti munkaórák száma |
A munkaidő-beosztás szerinti munkaórák számának 30%-a |
Ténylegesen ledolgozott 30% és 15%-os pótlékos órák száma |
A ténylegesen teljesített munkaórák száma |
A pótlékok összege |
|
01. hó |
168 |
50,4 |
80 |
168 |
57 000 |
|
02. hó |
160 |
48 |
68 |
144 |
43 800 |
|
Összesen |
328 |
98,4 |
148 |
312 |
100 800 |
Mint írtuk a februári beosztás a fontos, hiszen a beosztott óraszámának kell a 30%-át vizsgálni. A jogosultság meghatározásánál a munkaidő-beosztását vizsgáljuk, de osztószámként a ténylegesen ledolgozott óraszámot alkalmazzuk.
Így az egy órára járó növekmény összege márciusban a következőképpen alakul:
100 800/312 = 323,07 Ft
A vasárnapi munkaórák figyelembevétele
Az előző példában szereplő munkavállaló adatait használjuk, de kibővítjük azzal, hogy januárban is és februárban is jogosult volt vasárnapi pótlékra. Emiatt márciusi távollétének idejére vizsgálnunk kell a vasárnapi pótlék miatti növekmény lehetőségét.
|
Irányadó időszak |
Munkaidő-beosztás szerinti munkaórák száma |
Az irányadó időszak vasárnapjainak a száma |
Az irányadó időszak vasárnapjainak az 1/3-a |
A tényleges vasárnapi munkavégzés napjai |
A ténylegesen teljesített munkaórák száma |
A pótlék összege |
|
01. hó |
168 |
4 |
1,3 |
2 |
168 |
7 500 |
|
02. hó |
160 |
4 |
1,3 |
2 |
144 |
7 500 |
|
összesen |
328 |
8 |
2,7 |
4 |
312 |
15 000 |
A fentiekből következően, ha márciusban távolléti díjra volt jogosult, akkor a távolléti díját növelni kell a vasárnapi pórlék összegével is az alábbi módon:
15 000/312 = 48,08 Ft - Ez az összeg az egy órára járó növekmény.
A készenlét és az ügyelet óraszámainak a göngyölése
A futó példánkat egészítsük ki néhány készenléti és ügyeleti óraszámmal is! Amennyiben továbbra is a január és a február hónapok adják az irányadó időszakot, akkor ez hogyan módosítja a távolléti díjat.
|
Irányadó időszak |
Munkaidő-beosztás szerinti munkaórák száma |
Az elrendelt készenlét és/vagy ügyeleti órák száma |
Az elrendelt készenlét és/vagy ügyeleti órák átlaga |
A tényleges készenléti és ügyeleti órák száma |
A ténylegesen teljesített munkaórák száma |
A pótlékok összege |
|
01. hó |
168 |
90 |
90 |
90 |
168 |
10 000 |
|
02. hó |
160 |
140 |
140 |
140 |
144 |
16 000 |
|
összesen |
328 |
230 |
115 |
230 |
312 |
26 000 |
A táblázatból látszik, hogy a februári távollét esetében a munkavállaló nem volt jogosult a készenléti és ügyeleti órák száma alapján növekményre. De márciusban elérte az irányadó időszak átlagában a készenléti órák száma a 96 órát. Esetünkben ez a két hónapra vetítve 115 óra volt.
Figyelembe kell tehát vennünk a március hónapra eső távollét esetén a készenléti és/vagy ügyeleti órákra megszerzett pótlékot az alábbi módon:
26 000/312 = 83,33 Ft
Természetesen a fentieket minden hónapban újra és újra vizsgálnunk kell, és a göngyölést folytatni mindegyik pótlék esetében!